Ugrás a fő tartalomra

Kate Dramis: A Szentek Átka

 

💜Kate Dramis: A Szentek Átka💜


Gyönyörű a magyar borító! Nyilván ez az első ok, amiért megtetszett a könyv. A második szigorúan a címe.

Néha felmerül bennem a gondolat, hogy a szebbnél szebb borítók egy idő után olyan történetet rejtenek majd, ami csalódást okoz, azonban mindig megállapítom, hogy nem, ezek jó könyvek.


Kellett egy kis idő (50-80 oldal), hogy megkedveljem Ayát, de utána nagyon hozzánőtt a szívemhez. Erős karakter. Nem csak fizikailag, de mentálisan is. Külön tetszett, ahogy kezelte az erejét, és az írónő megjelenítette Aya lényét/lényegét, az érzelmeit és az okot, miért olyan, amilyen. Iszonyatosan át tudtam érezni a fájdalmát, és az egész filmszerűen pergett előttem.


SPOILER, jelöld ki, ha el szeretnéd olvasni!

A bűntudata olyan erősen nyomasztotta, hogy az adottságát is “megmérgezte”. Olyan erős volt a bűntudata, hogy a sötétség felfalta. Az elején nagyon féltem, felemészti az ereje, és nem kapok happy endet Will-lel. Azonban az írónő MÉG kegyes volt.

SPOILER VÉGE


Will… Willt nagyon szerettem. Már az elején lerítt róla, hogy törődik Ayával és sajnáltam szegénykét, mennyi minden kellett feláldoznia, de tiszteltem is érte.

Kettejük kapcsolata nagyon szépen lett árnyalva, főleg Ayánál, ahogy gyűlöletből lassan átfordultak az érzelmei törődésbe, majd szeretetbe. Az egész szeretlek-dolognak a felismerése is ütősre sikerült, ami plusz pont az írónőnek.


Aya próbatétele erősen elgondolkodtatott. Dramisnak sikerült úgy megírnia, hogy borsódzzon a hátam, és olyan gyorsan olvassak, amennyire csak tudok, hogy megtudjam, mi következik.


Aidont eleinte nagyon nem akartam megkedvelni, mert a hűség Will pártjára állított, azonban lassan beette magát ő is a szívembe, és tiszteltem a gondolkodásmódja miatt. Az ő karakterével egy nagyon szép, éles csavarral dobta fel az írónő a történetet. Aztán még eggyel. És megint.

Tehát csavaros is volt a történet, sosem untatott. Az egész világ szépen lett lefestve kidolgozott hatást kelt az isteneivel, szokásaival és természeti képeivel együtt.

Tova a tipikus barátnő, beragyogja a legárnyékosabb szobát is, mintha csak a Nap költözött volna a Földre. Ehhez nyilván annak is köze van, hogy a tűz erejét birtokolja.


Tökéletes olvasmánynak tartom azok számára, akik szeretik a fantasy világokat, a poloteizmust, a vallást, a cselszövéseket és az enemies-to-lovers trope-ot.

Köszönöm szépen a kiadónak a recenziós példányt!


IDÉZET


"– Én úriember vagyok, kedvesem – mondta halkan. – Nem csalok a pénzért.

– Valóban nem. Te gyilkolsz érte […]."


"– Remélem, a hét pokolban fogsz megrohadni!

[…]

– Nekem elhiheted, drága Aya, hogy már ott vagyok."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...

Laura Thalassa: Az Éjszaka Királya -- Rhapsodic

💜Laura Thalassa: Az Éjszaka Királya (Rhapsodic)💜 A színe miatt vásároltam meg ezt a könyvet. Imádom a lila könyveket.  Érdekesnek tűnt, hogy Callypso szirén. Régebben írtam egy fanfictiont, amiben volt szirén szereplő, szóval kíváncsian fogtam kezembe a kötetet.   Callypso nem nőtt a szívemhez. Sajnáltam amiatt, akit át kellett élnie, de valahogy nem ragadott meg a személyisége.  Dest már jobban szerettem, tipikusan először ridegnek tűnő férfi, akiről később kiderül, hogy vajból van a szíve. Többnyire.  A történet két síkon fut. Az egyik a múlt, amikor Callypso még tinédzser, elkerül az otthonától, a másik a jelen, ahol újra találkozik Desszel. Összességében jó könyv, teljesen leköt (két nap alatt olvastam el), olvasta magát, de nem került a kedvenceim közé. Max. A borító. Az megvett kilóra.  IDÉZET "Veszélyes dolog címkéket aggatni emberekre, még akkor is, ha látszólag csábító dolgokról van szó."