Books are my life

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...

💜  Lexie King: A jégszívű herceg 💜 18+ Troy karakterét már az előző kötetben megkedveltem, habár ott nem adott rá sok okot. Itt bepillantást nyertem elméje bugyraiba, szóval igazából itt sem. A legkézenfekvőbb ok, amiért szeretem, a múltjából fakadó szánalom lenne, azonban nem hiszem, hogy ez szögezett a Troy kedvelők csoportjához. Viszont pontosan megmondani sem tudom, mit szeretek benne. Őt szeretem. Mindenével együtt. Amikor a fiatalkori énjéről beszélt, azt hittem, meghasad a szívem. Mintha egy külön kisfiúnak mondta volna szavait, nem pedig saját magának. A törés, ami a férfi lelkén végigfut, szakadék mélységű. Habár Luna feltöltögeti ezt a szakadékot, mindig is ott lesz. Nem lehet eltüntetni, és iszonyatosan sajnálom ezt. Luna gyermekkora sem egy leányálom. Teljesen érthető, miért lett olyan felnőtt nő belőle, amilyen. Az írónő csodásan kidolgozta a karaktereket a cselekménnyel és bugyrokkal együtt. Luna stresszkezelési technikája megragadta a figyelmemem, és nagyon megtets...

💜LEXIE KING: KIRÁLYLÁNY💜 Mindenekelőtt szeretném ismét megköszönni Lexie Kingnek a példányt, hatalmas megtiszteltetés és öröm számomra!  A Királylány nem egy egyszerű olvasmány. Nem olvastam el a fülszövegét, nem tudtam hát, mire számítsak. Az első oldalak, hogy úgy mondjam, furcsák voltak számomra. A szexet nem szeretem olvasni, érzelemmentes. Viszont a szeretkezés egész más, és nagy örömömre ez volt az uralkodó, nem pedig az előbb említett verzió.  Nem értettem az elején Mereditht a volt férje miatt. Matthew elnyomta őt, ha nem testileg, hát szavakkal bántalmazta, nekem felfoghatatlan volt, hogy miért húzta olyan sokáig a válást. És ez egyrészt azért van, mert én nem vagyok ilyen helyzetben (hál’ égnek), és mert még nem ismertem a lány indokait, amik valljuk be, elég nyomósak.  Úgy éreztem, Meredith tipikusan olyan, mint például egy ismerősöm; ami elromolhat az életében, az el is romlik.  Épp ezért nem volt unalmas a történet. Vittek előre az események, Meredith ...

  💜C. S. Pacat: Hercegi csel💜 Az első oldalak szenvedősen mentek, mert a két főszereplőn kívül azt sem tudtam, ki kicsoda, mit csinált, mi volt a szerepe, stb. Eltartott egy ideig, mire felidéztem az emlékeimet, és tudtam követni a cselekményt.  Egyébként imádtam. Nem volt felesleges rész, túl hosszú leírások, de kevés sem volt, pont megfelelő.  Imádtam, ahogy Laurent és Damen szép lassan közelebb kerültek egymáshoz. Nagyjából minden közös jelenetüket becetliztem, mert olyan aranyosak, viccesek és néha komolyak voltak!  Szerintem kijelenthetem, hogy mindkét szereplő hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és egyiknek sem a kárára.  Már iszonyatosan várom a következő kötetet.  Azt sejtem, Laurentnek nem volt fényes gyerekkora a nagybátyja miatt, már csak a kis, elszórt megjegyzések miatt is, de még kiderül.  Teóriákból sok száz van, mi fog történni, mi nem, miért történne, s miért nem, és egyszerűen csak nagyon várom már a következő részt.  IDÉ...

💜Beth Flynn: Kilenc perc💜 Ismeritek az érzést, amikor kigyúl a fejetek felett levitáló kis lámpa, mikor megértitek, miért pont azt a címet kapta, amit? Na, nálam ez volt, mikor a 9 Perc c. kötetet olvastam. Ódákat tudnék zengeni róla, mennyire oda és vissza voltam a történetért. Alapból gyengéim a nem 21. században játszódó regények, szóval jó esélyekkel indult a könyvecske. Valójában az is plusz pont volt, hogy a könyvmolyképző egy akciójának keretein belül ajándékba kaptam a kötetet, de ez részletkérdés. Tehát. Imádtam a helyet, időt, szituációt. Felvetődött bennem már a gondolat, milyen lenne, ha elrabolnának? (Remélem nem vagyok vele egyedül, mert akkor ez most kicsit kellemetlen a számomra.) Ez a könyv egy érdekes és szerethető alternatívát tárt a szemeim elé. Megjelenik benne a Stockholm-szindróma, ami szerintem megint csak érdekes téma. Ginny - aki valójában egy igen kacifántos névvel rendelkezik - felszáll egy nap egy motoros mögé, hogy az haza vigye. Csakhogy nyilván nem vis...