Books are my life

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...

 💜 Stephanie Garber: A Soha Többé Balladája 💜 Annyira, de annyira szeretem ezt a történetet! Ha valaki enemies to lovers trope-ra vágyik, ne habozzon, vegye kezébe a könyvet! Evangeline és Jacks kapcsolata a legkevésbé sem egyszerű, de olyan csodálatos! Az ellenszenv, ami mindkettejükben lappang, majd szépen átváltozik szimpátiává, egyedi és lenyűgöző. Ebben a kötetben sokkal jobban kibontakozott a háttérvilág, és azt kell mondjam, megvett kilóra. Habár még nem olvastam a Caraval trilógiát, Jacks múltja egyre jobban kiélesedik a szemem előtt, és ha egy vagon zsebkendőt nem szeretnék miatta elhasználni, akkor egyet sem. Evangeline… még mindig imádom a neve csengését, a kedvességét és az egész lényét. Ebben a kötetben Evangeline és Jacks végre közelebb kerül egymáshoz, azonban nem szeretnék spoilerezni, ezért nem írok többet. A vége. Kérem a vagon zsepimet. És a következő részt, de sürgősen! IDÉZETEK "Az igazság sosem az, amit szeretnél." "Minden törékenynek hatott kettő...

  💜Kate Dramis: A Szentek Átka💜 Gyönyörű a magyar borító! Nyilván ez az első ok, amiért megtetszett a könyv. A második szigorúan a címe. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy a szebbnél szebb borítók egy idő után olyan történetet rejtenek majd, ami csalódást okoz, azonban mindig megállapítom, hogy nem, ezek jó könyvek. Kellett egy kis idő (50-80 oldal), hogy megkedveljem Ayát, de utána nagyon hozzánőtt a szívemhez. Erős karakter. Nem csak fizikailag, de mentálisan is. Külön tetszett, ahogy kezelte az erejét, és az írónő megjelenítette Aya lényét/lényegét, az érzelmeit és az okot, miért olyan, amilyen. Iszonyatosan át tudtam érezni a fájdalmát, és az egész filmszerűen pergett előttem. SPOILER, jelöld ki, ha el szeretnéd olvasni! A bűntudata olyan erősen nyomasztotta, hogy az adottságát is “megmérgezte”. Olyan erős volt a bűntudata, hogy a sötétség felfalta. Az elején nagyon féltem, felemészti az ereje, és nem kapok happy endet Will-lel. Azonban az írónő MÉG kegyes volt. SPOILER VÉ...

  💜 Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív💜 Még akkor találkoztam ezzel a könyvvel először, amikor angol köteteket kerestem gyakorlás gyanánt. És megláttam ezt a címet; Once upon a broken heart, és szerelembe estem. Nem a borítóba, nem a fülszövegbe, a címbe. Habár felmerült a gondolat, nem fogom kedvelni, ugyanis a testvérem rossz véleménye az írónő egy másik regényéről (Caraval) nem volt éppen pozitív. Már az első 20 oldalnál éreztem, hogy vagy hatalmas fejlődésen ment keresztül Garber, vagy itt is ég és föld vagyunk a tesómmal. Valószínűleg az utóbbi. A kötet eseménydús, erősen felépített háttérvilággal, tündérmesékkel, mondákkal és azokkal a csodásan veszélyes fantumokkal. Jacks jellemzése, az illata, a külseje, a habitusa egyszerűen olyan egyedinek tűnt számomra, hogy azonnal megkedveltem. A tény, hogy a csókja halálos, felvillanyozott. Félreértés ne essék, nem vagyok szuicid, de ezt is egyedinek tartottam, valamint mérhetetlenül romantikusnak Evangeline-t figyele...

💜Scarlett St. Clair: A sötétség érintése💜 Imádtam. Eleve imádom a görög mitológiát még az Akhilleusz dala és a Kirké c. könyvek miatt, ez a könyv meg csak nagyobbította a szeretetemet. Kissé nehéz volt elfogadnom az istenek antropomorf létét, de hát végül is ezt is imádtam meg bennük végül. (Még amikor anno ismerkedtem a mitológiával.)🌟 Hadesról én is azt gondoltam, mint Persephone az elején (csak lazábban, pl. pont nem zavart, hogy a halandók lelkével üzleteget), hogy rossz, gonosz, stb, aztán úgy a hetvenedik oldalnál leesett, hogy nagyon félreismertem, és onnantól állandó szállást kapott a szívemben. Persephone kivételesen olyan főszereplő, aki csak kicsit idegesített, mégpedig azért, mert túl görcsösen ragaszkodott az olyan eszméibe, amik nem is voltak igazak, ráadásul ő is tudhatta, hisz minden információ birtokában állt. De nem baj, még így is kellemesen csalódtam az istennőben. Imádtam, hogy Hades és Persephone játszottak, olyan hangulatosnak tűnt! Az Alvilág lefestése iszony...

💜Laura Thalassa: Az Éjszaka Királya (Rhapsodic)💜 A színe miatt vásároltam meg ezt a könyvet. Imádom a lila könyveket.  Érdekesnek tűnt, hogy Callypso szirén. Régebben írtam egy fanfictiont, amiben volt szirén szereplő, szóval kíváncsian fogtam kezembe a kötetet.   Callypso nem nőtt a szívemhez. Sajnáltam amiatt, akit át kellett élnie, de valahogy nem ragadott meg a személyisége.  Dest már jobban szerettem, tipikusan először ridegnek tűnő férfi, akiről később kiderül, hogy vajból van a szíve. Többnyire.  A történet két síkon fut. Az egyik a múlt, amikor Callypso még tinédzser, elkerül az otthonától, a másik a jelen, ahol újra találkozik Desszel. Összességében jó könyv, teljesen leköt (két nap alatt olvastam el), olvasta magát, de nem került a kedvenceim közé. Max. A borító. Az megvett kilóra.  IDÉZET "Veszélyes dolog címkéket aggatni emberekre, még akkor is, ha látszólag csábító dolgokról van szó."  

  💜C. S. Pacat: Hercegi csel💜 Az első oldalak szenvedősen mentek, mert a két főszereplőn kívül azt sem tudtam, ki kicsoda, mit csinált, mi volt a szerepe, stb. Eltartott egy ideig, mire felidéztem az emlékeimet, és tudtam követni a cselekményt.  Egyébként imádtam. Nem volt felesleges rész, túl hosszú leírások, de kevés sem volt, pont megfelelő.  Imádtam, ahogy Laurent és Damen szép lassan közelebb kerültek egymáshoz. Nagyjából minden közös jelenetüket becetliztem, mert olyan aranyosak, viccesek és néha komolyak voltak!  Szerintem kijelenthetem, hogy mindkét szereplő hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és egyiknek sem a kárára.  Már iszonyatosan várom a következő kötetet.  Azt sejtem, Laurentnek nem volt fényes gyerekkora a nagybátyja miatt, már csak a kis, elszórt megjegyzések miatt is, de még kiderül.  Teóriákból sok száz van, mi fog történni, mi nem, miért történne, s miért nem, és egyszerűen csak nagyon várom már a következő részt.  IDÉ...

💜Maróti Gabriella: Szuprvirágzás💜 Filie és Nick története az idei kedvenceim közé tartozik.🥰 Az előző kötetben a kettejük szerelme még nagyon kezdetleges, olyan kis semmilyen. Na de itt! Nem azt mondom, hogy nyáltengerben kell úszni, oldalhosszúságúak a csókok (nem mintha bajom lenne vele, csak meg kell nézni, milyen könyveket olvasok, és bizonyítani is tudom), hanem, hogy pont elég és pont jó, mert ugyebár nem ezen van a hangsúly, azonban mégis jelen van. Nick örlődését élmény volt olvasni! Az egész könyvben talán az a kedvenc jelenetem, amikor megérinti Filie kezét. Na, ott rendes fangörcsöt kaptam, pedig mégis csak egyetlen egy érintésről volt szó. Filie maga a szerencse. Lexie King egyik könyvéből pedig Lexie volt a balszerencse megtestesítője kb., szóval azon gondolkodtam, jó lenne egymás mellé állítani őket, hogy normálisan tudják élni az életüket. A kötet tele van akcióval. Ennyire még tuti, nem gyorsult fel a pulzusom olvasás közben, az biztos! Hol azt üvöltöttem a gondolata...

  💜Maróti Gabriella: Ébredő sivatag💜 Elvileg nem szeretem a sci-fit, gyakorlatilag pedig úgy tűnik, kezdem levetkőzni ezt a szokást. Nem vártam sokat a könyvtől, mert alapvetően minden könyhöz minimális elvárásokkal állok, hogy mindig meg tudják ugrani a mércét és kellemesen csalódjak. Na, ez a könyv túlszárnyalta a neki állított mércét. A történet extra röviden, spoiler mentesen annyi, hogy Filie-nek, a főszereplőnek egy tanúvallomás miatt el kell hagyni a városát, elköltöztetik Sun Citybe, ahol aztán fény derül solamet képességeire. Később a különlegessége miatt kerül veszélybe, mert szemet vetnek rá a klánok vezetői. Filie igazán belevaló, élni akaró, a végsőkig kitartó nőszemély, ráadásul irigylésre méltóan lojális. Személy szerint nagyon megkedveltem őt. Mindig racionálisan gondolkodott, okos volt, és így megvett engem kilóra. Nick a másik akit imádtam. A kegyetlennek, hidegvérűnek, érzelemmentesnek titulált katona, aki valójában vattacukor keksz ágyon (meleg, szeretetteljes...