M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜

M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként!

A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot.

Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt!

A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában).

Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet.

Amélia az új otthonában megismerkedik Lucienne-nel, Damiennel, Benjivel és Patrickkal.

Patrickról nem tudom, mit kéne gondolnom. Volt már a szívem csücske, szakadt már le onnan, aztán most egy állóvízben ácsorog, próbálom kitalálni, mit is kezdjek vele, milyen érzéseim vannak vele kapcsolatban. 

A kedvenc idézetem vele: 

“– Egyszer hozott nekem egy ötéveseknek szóló könyvet – kacagott Dominik. – Még színező is volt a hátuljában.

– És nem kimentél a vonalból?”

Benjit nagyon ellenszenvesnek találtam. Nem szeretem szülő alapján megítélni az embereket, de itt mintha hasonló lenne a helyzet. Az alma nem esik messze a fájától.

Damien az, aki elfoglalta a szívem egyik csücskét (igen, sok csücske van), és ott is maradt. Tetszett a személyisége, és a megjelenítése. Elég egyszerű figura volt. Amit gondolt, kimondta, amit akart, azt megtette, amit nem, azt nem. Igazi férfias karakter.😆 Ráadásul iszonyat kedves is volt Ameliával.

Lucienne… Nos vele meggyűlik a bajom. Egy csodálatos embernek tűnik, kedves, minden megvan benne, amiért szerethetném… De az az iszonyat nagy csillagjegy mániája! Hát az őrületbe kergetett vele! És ez olyan jó! Nagyon szépen kidolgozta a karaktereket az írónő, hatalmas piros pont érte.

A cselekmény egyszer sem laposodik el, végig izgalomban tartott. Fordulatokkal, titkokkal tűzdelt.

SPOILER, jelöld ki, ha el szeretnéd olvasni!

Én Damiennek és Ameliának nagyon szurkoltam, hogy összejöjjenek, ez azonban még nem történt meg. Reménykedem benne, hogy a következő kötetekbe sor kerül rá, mert vagy vak vagyok, vagy egymásnak lettek teremtve. Hahaha

SPOILER VÉGE

Az egész könyvnek nagyon hálás vagyok, mert mellettem volt, amikor kórházba kerültem, és akkor is, amikor kiengedtek. Nem csak a történet, de a rendhagyó körülmények miatt is örök emlék marad.

Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeret a fantasy műfaj bugyraiban szaladgálni, kedveli az ifjúsági köteteket, és ki szeretne kapcsolódni pár órácskára.

IDÉZETEK

“– Szerintem Amélia szerelmes.

– Hogyan vezetted le ezt az alaposan átgondolt következtetést? – fordult húga felé Damien.

– A halak nagyon érzelmes jegy, és hajlamos arra, hogy mások vágyait helyezze a sajátja elé. Szerintem ha ez a srác beszélni akar Mélivel, ő mindent eldob, és fut hozzá. Remélem, nem használja ki a halak szerénységét és szeretetét – hadarta Lucienne aggódva.

Damirn az üvegasztalra könyökölt, majd megtámasztotta tenyerében a fejét.

– A halak után nem figyeltem (...).”

“– Vándor, menj odébb. Améliával szeretnék beszélni – utasította Roland.

– Beszélni, vagy fenyegetni?”

“Damien nem tudta, hogy az fáj neki jobban, hogy hazudott a lánynak, vagy az, hogy ő elhitte.”

“Lehet, hogy erősebb vagy nálam, de a kiváltságosságod mit sem ér, ha belül rothadsz.”