Ugrás a fő tartalomra

Beth Flynn: Kilenc perc



💜Beth Flynn: Kilenc perc💜

Ismeritek az érzést, amikor kigyúl a fejetek felett levitáló kis lámpa, mikor megértitek, miért pont azt a címet kapta, amit?

Na, nálam ez volt, mikor a 9 Perc c. kötetet olvastam.

Ódákat tudnék zengeni róla, mennyire oda és vissza voltam a történetért.

Alapból gyengéim a nem 21. században játszódó regények, szóval jó esélyekkel indult a könyvecske.

Valójában az is plusz pont volt, hogy a könyvmolyképző egy akciójának keretein belül ajándékba kaptam a kötetet, de ez részletkérdés.

Tehát. Imádtam a helyet, időt, szituációt.

Felvetődött bennem már a gondolat, milyen lenne, ha elrabolnának? (Remélem nem vagyok vele egyedül, mert akkor ez most kicsit kellemetlen a számomra.)

Ez a könyv egy érdekes és szerethető alternatívát tárt a szemeim elé. Megjelenik benne a Stockholm-szindróma, ami szerintem megint csak érdekes téma.

Ginny - aki valójában egy igen kacifántos névvel rendelkezik - felszáll egy nap egy motoros mögé, hogy az haza vigye. Csakhogy nyilván nem viszi haza.

Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak azt mondom, hogy figyelemmel követhetjük, Ginny életét ott, a fogvatartójával. Majd azt, hogyan derülnek ki a titkok.

Grizz a kedvenc karakterem benne. Értem a szándékait, és értékelem, ahogy bánik a lánnyal. Viszont Grunt cseppet sem szimpatikus. Azt inkább nem fejtem ki, miért.

 IDÉZET

"– Mióta szereted te a Seals & Croftsot? – álltam fölé.
– Nem szeretem.
– Akkor miért hallgatod őket?
– Mert te szereted őket, én pedig téged szeretlek, és hiányoztál."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Writing

  Mivel novemberben jelenik meg a negyedik novellám, arra gondoltam, most már indítok egy írói oldalt instán (vengert_laura_irkal), hátha nyakon csapja a lelkesedésemet, és egy éven belül a regényemet is befejezem. Mire számíthatnak, akik követnek? 💜Lila posztokra 💜Idézetekre novellákból és a készülő regényemből 💜Lejátszási listákra, éppen favorit számokra 💜Sztorikban kérdezz-feleletekre, játékokra 💜Jó esetben pozitív hírekre Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában támogatja a hobbimat, köztük Boginak, aki nélkül ez az oldal évtizedekig nem készül el és izgatottan várom, hogy befejezze a regényét. Kéz és lábtörést minden szárnyát próbálgató írópalántának!

Lexie King: Enyém lesz a szíved

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...