Maróti Gabriella: Ébredő sivatag (recenzió)

 

💜Maróti Gabriella: Ébredő sivatag💜

Elvileg nem szeretem a sci-fit, gyakorlatilag pedig úgy tűnik, kezdem levetkőzni ezt a szokást.

Nem vártam sokat a könyvtől, mert alapvetően minden könyhöz minimális elvárásokkal állok, hogy mindig meg tudják ugrani a mércét és kellemesen csalódjak. Na, ez a könyv túlszárnyalta a neki állított mércét.

A történet extra röviden, spoiler mentesen annyi, hogy Filie-nek, a főszereplőnek egy tanúvallomás miatt el kell hagyni a városát, elköltöztetik Sun Citybe, ahol aztán fény derül solamet képességeire. Később a különlegessége miatt kerül veszélybe, mert szemet vetnek rá a klánok vezetői.

Filie igazán belevaló, élni akaró, a végsőkig kitartó nőszemély, ráadásul irigylésre méltóan lojális. Személy szerint nagyon megkedveltem őt. Mindig racionálisan gondolkodott, okos volt, és így megvett engem kilóra.

Nick a másik akit imádtam. A kegyetlennek, hidegvérűnek, érzelemmentesnek titulált katona, aki valójában vattacukor keksz ágyon (meleg, szeretetteljes személyiség).

Filie és Nick kapcsolata az első kötetben nagyon kis puhatolózó, egy-egy pillantás, véletlen érintés jelenti a legnagyobb kontaktust közöttük, és az egész kapcsolatuk nagyon szépen ki van dolgozva. Reménykedem benne, hogy a második kötetben többet kapok a románcukból, mert a vak is láthatja, hogy őket egymásnak teremtették. Lehetséges, hogy szó szerint.

Eric volt a harmadik karakter, aki bekuckózott a szívembe. Róla nem tudom, mit írhatnék spoiler mentesen, ezért nem írok semmit, csak hogy arany szíve, éles esze megdobogtatta a szívemet.

A háttérvilág kidolgozott, a jövőbe kalauzol bennünket, dimenziókapukkal, különleges képességű emberekkel (solametekkel) és kiborgokkal.

Úgy érzem, ez a könyv az évem egyik legjobb olvasmánya volt és már alig várom, hogy a második kötetet is elolvassam.

Köszönöm szépen a lehetőséget és a recenziós példány Maróti Gabriella! Egy élmény volt.

Valamiért eltűnt az oldalamról a poszt, szóval meghoztam az újraközlést.

IDÉZET

“A Nap is lepillantott rájuk. A gyermekei játszottak odalent.”