Ugrás a fő tartalomra

Maróti Gabriella: Szuprvirágzás (recenzió)



💜Maróti Gabriella: Szuprvirágzás💜

Filie és Nick története az idei kedvenceim közé tartozik.🥰

Az előző kötetben a kettejük szerelme még nagyon kezdetleges, olyan kis semmilyen. Na de itt! Nem azt mondom, hogy nyáltengerben kell úszni, oldalhosszúságúak a csókok (nem mintha bajom lenne vele, csak meg kell nézni, milyen könyveket olvasok, és bizonyítani is tudom), hanem, hogy pont elég és pont jó, mert ugyebár nem ezen van a hangsúly, azonban mégis jelen van.

Nick örlődését élmény volt olvasni! Az egész könyvben talán az a kedvenc jelenetem, amikor megérinti Filie kezét. Na, ott rendes fangörcsöt kaptam, pedig mégis csak egyetlen egy érintésről volt szó.

Filie maga a szerencse. Lexie King egyik könyvéből pedig Lexie volt a balszerencse megtestesítője kb., szóval azon gondolkodtam, jó lenne egymás mellé állítani őket, hogy normálisan tudják élni az életüket.

A kötet tele van akcióval. Ennyire még tuti, nem gyorsult fel a pulzusom olvasás közben, az biztos! Hol azt üvöltöttem a gondolataimban, hogy gyerünk, Filie ugorj már, vagy fuss, esetleg térj észhez, de mindig izgalmas maradt a kötet.

Nagyon tetszett, hogy az egész történet távoli E/3.-ban íródott, ezért minden kis információmorzsát megkap az olvasó, amire szüksége lehet, mégsem megterhelő az odafigyelés.

És van egy karakter… Richard drága… Hát, én őt szerettem. Kövezzen meg, aki akar, de olyan kis törött szegénykém, mint az üvegpohár, amit két hete ejtettem el. Richard akkor lopta be magát a szívembe, amikor Filie vallatása után benn maradt vele a teremben. De nem akarok spoilerezni, ezért itt be is fogom a számat.

Az Eric-kel való kapcsolatomat egy hullámhoz tudnám hasonlítani; hol szerettem, hol nem, végül meg kihozta magát egy “oké, létezik, tökmindegy” szintre.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az akciódús, kicsit szerelmes, kreatív és fantasy történeteket, mert biztos, nem fognak csalódni. Meg persze mindenki más is nyugodtan a kezébe veheti, nem hiszem, hogy megbánná.

Köszönöm szépen a recenziós példányt, Maróti Gabriella! Nagyon remélem ám, hogy készül a folytatás.😍 

IDÉZET

“– Tudod, pont az olyanok jelentik a legnagyobb veszélyt, akiket úgy gondoljuk, hogy ismerünk. Az ember megküzdhet azzal, akiről tudja, hogy az ellensége, de nincs menekvés azok elől, akik már a bizalmunkba férkőztek, vagy akiket szeretünk. Ellenük nincs esélyünk. Kivédhetsz mindenféle támadást, de egy barát ellen, aki elárul, nem tehetsz semmit.”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Writing

  Mivel novemberben jelenik meg a negyedik novellám, arra gondoltam, most már indítok egy írói oldalt instán (vengert_laura_irkal), hátha nyakon csapja a lelkesedésemet, és egy éven belül a regényemet is befejezem. Mire számíthatnak, akik követnek? 💜Lila posztokra 💜Idézetekre novellákból és a készülő regényemből 💜Lejátszási listákra, éppen favorit számokra 💜Sztorikban kérdezz-feleletekre, játékokra 💜Jó esetben pozitív hírekre Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában támogatja a hobbimat, köztük Boginak, aki nélkül ez az oldal évtizedekig nem készül el és izgatottan várom, hogy befejezze a regényét. Kéz és lábtörést minden szárnyát próbálgató írópalántának!

Lexie King: Enyém lesz a szíved

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...