Books are my life

  💜 Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív💜 Még akkor találkoztam ezzel a könyvvel először, amikor angol köteteket kerestem gyakorlás gyanánt. És megláttam ezt a címet; Once upon a broken heart, és szerelembe estem. Nem a borítóba, nem a fülszövegbe, a címbe. Habár felmerült a gondolat, nem fogom kedvelni, ugyanis a testvérem rossz véleménye az írónő egy másik regényéről (Caraval) nem volt éppen pozitív. Már az első 20 oldalnál éreztem, hogy vagy hatalmas fejlődésen ment keresztül Garber, vagy itt is ég és föld vagyunk a tesómmal. Valószínűleg az utóbbi. A kötet eseménydús, erősen felépített háttérvilággal, tündérmesékkel, mondákkal és azokkal a csodásan veszélyes fantumokkal. Jacks jellemzése, az illata, a külseje, a habitusa egyszerűen olyan egyedinek tűnt számomra, hogy azonnal megkedveltem. A tény, hogy a csókja halálos, felvillanyozott. Félreértés ne essék, nem vagyok szuicid, de ezt is egyedinek tartottam, valamint mérhetetlenül romantikusnak Evangeline-t figyele...

💜Scarlett St. Clair: A sötétség érintése💜 Imádtam. Eleve imádom a görög mitológiát még az Akhilleusz dala és a Kirké c. könyvek miatt, ez a könyv meg csak nagyobbította a szeretetemet. Kissé nehéz volt elfogadnom az istenek antropomorf létét, de hát végül is ezt is imádtam meg bennük végül. (Még amikor anno ismerkedtem a mitológiával.)🌟 Hadesról én is azt gondoltam, mint Persephone az elején (csak lazábban, pl. pont nem zavart, hogy a halandók lelkével üzleteget), hogy rossz, gonosz, stb, aztán úgy a hetvenedik oldalnál leesett, hogy nagyon félreismertem, és onnantól állandó szállást kapott a szívemben. Persephone kivételesen olyan főszereplő, aki csak kicsit idegesített, mégpedig azért, mert túl görcsösen ragaszkodott az olyan eszméibe, amik nem is voltak igazak, ráadásul ő is tudhatta, hisz minden információ birtokában állt. De nem baj, még így is kellemesen csalódtam az istennőben. Imádtam, hogy Hades és Persephone játszottak, olyan hangulatosnak tűnt! Az Alvilág lefestése iszony...

  💜 M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk💜 A könyvet last minute olvasással fejeztem be, mert A Sztori nevű játékra be kellett már fejeznem, zenéket gyűjtenem hozzá, és a testvérem már majdnem lerágta a fülem, annyit nyaggatott, hogy vegyek már erőt magamon.  Szenvedtem az első kétszáz oldalnál, nem kötött le annyira, mint amennyire vártam volna.  Természetesen magába szippantott, miután átlendültem a MUSZÁJ fázison.  Ha szabad ilyet mondanom, baromi nehéz volt megjegyeznem mind a hét barát nevét, és arcot is társítani hozzájuk, mert na, mégiscsak heten voltak.  Nagyon szimpatikusnak lett lefestve a Dellecher, szívesen vettem volna részt az órákon, az előadásokon, főleg a rögtönzötteken. Külön kiemelkedő hangulatot adott a kötetnek az, hogy a szereplők rengetegszer úgy folytatták a dialógust, hogy Shakespeare-t idéztek, és beépítették az éppen zajló párbeszédbe. A történet egy gyilkosság köré épül, akinek elkövetőjét már azért az utolsó kétszáz oldalban fel lehet...