💜Scarlett St. Clair: A sötétség érintése💜
Imádtam. Eleve imádom a görög mitológiát még az Akhilleusz dala és a Kirké c. könyvek miatt, ez a könyv meg csak nagyobbította a szeretetemet.
Kissé nehéz volt elfogadnom az istenek antropomorf létét, de hát végül is ezt is imádtam meg bennük végül. (Még amikor anno ismerkedtem a mitológiával.)🌟
Hadesról én is azt gondoltam, mint Persephone az elején (csak lazábban, pl. pont nem zavart, hogy a halandók lelkével üzleteget), hogy rossz, gonosz, stb, aztán úgy a hetvenedik oldalnál leesett, hogy nagyon félreismertem, és onnantól állandó szállást kapott a szívemben.
Persephone kivételesen olyan főszereplő, aki csak kicsit idegesített, mégpedig azért, mert túl görcsösen ragaszkodott az olyan eszméibe, amik nem is voltak igazak, ráadásul ő is tudhatta, hisz minden információ birtokában állt. De nem baj, még így is kellemesen csalódtam az istennőben.
Imádtam, hogy Hades és Persephone játszottak, olyan hangulatosnak tűnt!
Az Alvilág lefestése iszonyat nagyot dobott a pozitív olvasási élményemen! Kicsit elhittem, hogy nem kell tartanom a haláltól, és talán elkezdtem reménykedni, hogy ez valóban így van, hogy a lelkek boldogan létezhetnek a továbbiakban is, azonban fejbe kólintott valóság, hogy hahó!
Annyira elvesztem ebben a történetben! A hétvégémet bekebelezte, de cseppet sem bántam, hogy engedelmeskedtem az egyre csak a történeten járó gondolataimnak.
Nem akarok spoilerezni, ezért nem teszem, csak annyit, hogy aki szereti a romantikus fantasykat egy kis erotikával fűszerezve, OLVASSA EL!
A csodás könyvjelzőt még N. Simon Barbitól kaptam, amit innen is köszönök.💜
IDÉZET
"– Maga nem parancsol nekem, Hades.
A férfi felvonta a szemöldökét.
– Higgye el kedvesem, nekem is feltűnt."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése