Ugrás a fő tartalomra

Lexie King: A jégszívű herceg (recenzió)



💜 Lexie King: A jégszívű herceg💜


18+


Troy karakterét már az előző kötetben megkedveltem, habár ott nem adott rá sok okot. Itt bepillantást nyertem elméje bugyraiba, szóval igazából itt sem. A legkézenfekvőbb ok, amiért szeretem, a múltjából fakadó szánalom lenne, azonban nem hiszem, hogy ez szögezett a Troy kedvelők csoportjához. Viszont pontosan megmondani sem tudom, mit szeretek benne. Őt szeretem. Mindenével együtt.

Amikor a fiatalkori énjéről beszélt, azt hittem, meghasad a szívem. Mintha egy külön kisfiúnak mondta volna szavait, nem pedig saját magának. A törés, ami a férfi lelkén végigfut, szakadék mélységű.


Habár Luna feltöltögeti ezt a szakadékot, mindig is ott lesz. Nem lehet eltüntetni, és iszonyatosan sajnálom ezt.


Luna gyermekkora sem egy leányálom. Teljesen érthető, miért lett olyan felnőtt nő belőle, amilyen. Az írónő csodásan kidolgozta a karaktereket a cselekménnyel és bugyrokkal együtt.

Luna stresszkezelési technikája megragadta a figyelmemem, és nagyon megtetszett. Kicsit beteg, kicsit egyedi és egy kicsit tökéletes. A vér képes lehet lenyugtatni az agyunkat, ahogy végigfut az izlelőbimbókon. Egy egyszerű seb a szájon, békét hozhat. Nagyon szép megoldás volt.


A két főszereplőn kívül Gonzalo férkőzött a szívembe a leginkább apa-, nagyapa-, legjobb barátszerűségével.


Ami meglepő, és egyúttal az első alkalom, hogy teljesen szeretni tudtam a főszereplőket és nem idegesítettek a döntéseik. Itt tűnt fel, mennyire sok a különbség Letty és Luna közt. Lunának a döntéseit racionálisnak gondoltam, sokkal jobban át tudtam élni mindent a gondolkodásmódja miatt.


Különleges hangulatot adott, hogy a korábbi kötetekből ismert Letty és Cole is megjelent a regényben. Kívülről szemlélve a románcuk sokkal szebbnek tűnt számomra, főleg amikor együtt kinyírták Vladot


Nem tudom, mit mondjak. Durva volt. De mégsem. A kettejük kapcsolata szépen meg lett alapozva. Olyan szépen, hogy mind e mellett elsiklottak az atrocitások. Olyan szépen, hogy ez lett az írónőtől a kedvenc könyvem.


IDÉZET

"Az új dolgok megrémítik az embert, mégis óriási változásokat hozhatnak az életben. Ez olyan, mint az a pillangó, mely megleppenti a szárnyát és valahol elered az eső."


"A jót kerestem a rossz mögött. De lehet, hogy nincs olyan, hogy jó a rossz mögött."



"Rágyújtok.

– Nem aggódód túl.

– A streszz öregít és öl.

– Az ördög halhatatlan.

– Ne hízelegj nekem, Gonzalo – mosolygok."



Köszönöm szépen a bizalmat és  recenziós példányt az írónőnek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kate Dramis: A Szentek Átka

  💜Kate Dramis: A Szentek Átka💜 Gyönyörű a magyar borító! Nyilván ez az első ok, amiért megtetszett a könyv. A második szigorúan a címe. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy a szebbnél szebb borítók egy idő után olyan történetet rejtenek majd, ami csalódást okoz, azonban mindig megállapítom, hogy nem, ezek jó könyvek. Kellett egy kis idő (50-80 oldal), hogy megkedveljem Ayát, de utána nagyon hozzánőtt a szívemhez. Erős karakter. Nem csak fizikailag, de mentálisan is. Külön tetszett, ahogy kezelte az erejét, és az írónő megjelenítette Aya lényét/lényegét, az érzelmeit és az okot, miért olyan, amilyen. Iszonyatosan át tudtam érezni a fájdalmát, és az egész filmszerűen pergett előttem. SPOILER, jelöld ki, ha el szeretnéd olvasni! A bűntudata olyan erősen nyomasztotta, hogy az adottságát is “megmérgezte”. Olyan erős volt a bűntudata, hogy a sötétség felfalta. Az elején nagyon féltem, felemészti az ereje, és nem kapok happy endet Will-lel. Azonban az írónő MÉG kegyes volt. SPOILER VÉ...

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...

Laura Thalassa: Az Éjszaka Királya -- Rhapsodic

💜Laura Thalassa: Az Éjszaka Királya (Rhapsodic)💜 A színe miatt vásároltam meg ezt a könyvet. Imádom a lila könyveket.  Érdekesnek tűnt, hogy Callypso szirén. Régebben írtam egy fanfictiont, amiben volt szirén szereplő, szóval kíváncsian fogtam kezembe a kötetet.   Callypso nem nőtt a szívemhez. Sajnáltam amiatt, akit át kellett élnie, de valahogy nem ragadott meg a személyisége.  Dest már jobban szerettem, tipikusan először ridegnek tűnő férfi, akiről később kiderül, hogy vajból van a szíve. Többnyire.  A történet két síkon fut. Az egyik a múlt, amikor Callypso még tinédzser, elkerül az otthonától, a másik a jelen, ahol újra találkozik Desszel. Összességében jó könyv, teljesen leköt (két nap alatt olvastam el), olvasta magát, de nem került a kedvenceim közé. Max. A borító. Az megvett kilóra.  IDÉZET "Veszélyes dolog címkéket aggatni emberekre, még akkor is, ha látszólag csábító dolgokról van szó."