Ugrás a fő tartalomra

Lexie King: A jégszívű herceg (recenzió)



💜 Lexie King: A jégszívű herceg💜


18+


Troy karakterét már az előző kötetben megkedveltem, habár ott nem adott rá sok okot. Itt bepillantást nyertem elméje bugyraiba, szóval igazából itt sem. A legkézenfekvőbb ok, amiért szeretem, a múltjából fakadó szánalom lenne, azonban nem hiszem, hogy ez szögezett a Troy kedvelők csoportjához. Viszont pontosan megmondani sem tudom, mit szeretek benne. Őt szeretem. Mindenével együtt.

Amikor a fiatalkori énjéről beszélt, azt hittem, meghasad a szívem. Mintha egy külön kisfiúnak mondta volna szavait, nem pedig saját magának. A törés, ami a férfi lelkén végigfut, szakadék mélységű.


Habár Luna feltöltögeti ezt a szakadékot, mindig is ott lesz. Nem lehet eltüntetni, és iszonyatosan sajnálom ezt.


Luna gyermekkora sem egy leányálom. Teljesen érthető, miért lett olyan felnőtt nő belőle, amilyen. Az írónő csodásan kidolgozta a karaktereket a cselekménnyel és bugyrokkal együtt.

Luna stresszkezelési technikája megragadta a figyelmemem, és nagyon megtetszett. Kicsit beteg, kicsit egyedi és egy kicsit tökéletes. A vér képes lehet lenyugtatni az agyunkat, ahogy végigfut az izlelőbimbókon. Egy egyszerű seb a szájon, békét hozhat. Nagyon szép megoldás volt.


A két főszereplőn kívül Gonzalo férkőzött a szívembe a leginkább apa-, nagyapa-, legjobb barátszerűségével.


Ami meglepő, és egyúttal az első alkalom, hogy teljesen szeretni tudtam a főszereplőket és nem idegesítettek a döntéseik. Itt tűnt fel, mennyire sok a különbség Letty és Luna közt. Lunának a döntéseit racionálisnak gondoltam, sokkal jobban át tudtam élni mindent a gondolkodásmódja miatt.


Különleges hangulatot adott, hogy a korábbi kötetekből ismert Letty és Cole is megjelent a regényben. Kívülről szemlélve a románcuk sokkal szebbnek tűnt számomra, főleg amikor együtt kinyírták Vladot


Nem tudom, mit mondjak. Durva volt. De mégsem. A kettejük kapcsolata szépen meg lett alapozva. Olyan szépen, hogy mind e mellett elsiklottak az atrocitások. Olyan szépen, hogy ez lett az írónőtől a kedvenc könyvem.


IDÉZET

"Az új dolgok megrémítik az embert, mégis óriási változásokat hozhatnak az életben. Ez olyan, mint az a pillangó, mely megleppenti a szárnyát és valahol elered az eső."


"A jót kerestem a rossz mögött. De lehet, hogy nincs olyan, hogy jó a rossz mögött."



"Rágyújtok.

– Nem aggódód túl.

– A streszz öregít és öl.

– Az ördög halhatatlan.

– Ne hízelegj nekem, Gonzalo – mosolygok."



Köszönöm szépen a bizalmat és  recenziós példányt az írónőnek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Writing

  Mivel novemberben jelenik meg a negyedik novellám, arra gondoltam, most már indítok egy írói oldalt instán (vengert_laura_irkal), hátha nyakon csapja a lelkesedésemet, és egy éven belül a regényemet is befejezem. Mire számíthatnak, akik követnek? 💜Lila posztokra 💜Idézetekre novellákból és a készülő regényemből 💜Lejátszási listákra, éppen favorit számokra 💜Sztorikban kérdezz-feleletekre, játékokra 💜Jó esetben pozitív hírekre Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában támogatja a hobbimat, köztük Boginak, aki nélkül ez az oldal évtizedekig nem készül el és izgatottan várom, hogy befejezze a regényét. Kéz és lábtörést minden szárnyát próbálgató írópalántának!

Lexie King: Enyém lesz a szíved

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...