Ugrás a fő tartalomra

Vörös Viktória: Ellenséges Szobatárs

 


💜Vörös Viktória: Ellenséges Szobatárs💜


Klisés volt? Igen.

Kiszámítható? Igen.

Imádtam? De még mennyire!


A borítója miatt vettem meg, mint minden más könyvemet. Megvett kilóra a színe és a címe. Aztán a történet is.

Fun-fact: Az egyik ismerősömnek elújságoltam, hogy vettem egy könyvet, szóval megkérdezte, milyet. Lilát. Lilát, lilát, lilát. Olyan gyönyörű a borítója!

Szerdán reggel láttam az írónő oldalán egy részletet a regényből, és rögtön mint a nikotinfüggő, aki nem kapja meg az adagját, le akartam csapni a könyvre, minél hamarabb olvasni akartam. Aztán erre végül délután lett lehetőségem, de csütörtök estig mást se csináltam csak olvastam, edzettem, olvastam. 

Pamela gólya az egyetemen, és egy adminisztratív hiba miatt a fiúk részére osztják be, azaz Adrian mellé szobatársnak. Kezdetben ki nem állhatják egymást, és hát meg is tudom érteni miért. Ha Adrian nekem kapcsolta volna ki az ébresztőmet, hatalmas patáliát rendeztem volna.

Folyamatosan mennek a szivatások, az egymásnak keresztbe tevés, mire eljutnak a kedvelés szintjére. Persze ez mind a könyv legjobb része, mint szerintem minden egyes romantikus történetnél. Az érdekel, hogy hogy jutnak el odáig, hogy együtt lesznek, mert úgyis tudom, hogy egymásnak lettek teremtve.

Meglepő módon Pamet megkedveltem. Felfedeztem benne önmagam. Én is olyan szabályszerűen élem az életem, mint ahogy ő tette és van még egy közös pontunk, de az titok.😉

Pont eleget nyafogott ahhoz, hogy még ne legyen idegesítő, de érezhetőek legyenek az aggályai.

Imádtam Adrian kedves, figyelmes oldalát ahogyan azt is, ahogy egymás torkának estek. Néha szó szerint.😏Persze a srácnak a bunkó oldala is elnyerte a tetszésésemet, mert na. Az túl unalmas, ha minden rózsaszín és vattacukor.


Tökéletesen egyszerű, könnyed olvasmány, ami képes kikapcsolni az agyat, és pihenni hagyni. Csak ajánlani tudom.


IDÉZET

"– Nem félsz, hogy a nyakadba hányok? – próbáltam poénkodni.
– Nem nagyon érdekel, Pam. Amíg mögöttem vagy, addig nem. Szóval kapaszkodj és ne ess le – kért, mire ismét bólintottam."

"– Csak el akartalak felejteni – szakított félbe, aztán neki esett az ajkamnak."
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Writing

  Mivel novemberben jelenik meg a negyedik novellám, arra gondoltam, most már indítok egy írói oldalt instán (vengert_laura_irkal), hátha nyakon csapja a lelkesedésemet, és egy éven belül a regényemet is befejezem. Mire számíthatnak, akik követnek? 💜Lila posztokra 💜Idézetekre novellákból és a készülő regényemből 💜Lejátszási listákra, éppen favorit számokra 💜Sztorikban kérdezz-feleletekre, játékokra 💜Jó esetben pozitív hírekre Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában támogatja a hobbimat, köztük Boginak, aki nélkül ez az oldal évtizedekig nem készül el és izgatottan várom, hogy befejezze a regényét. Kéz és lábtörést minden szárnyát próbálgató írópalántának!
Megjegyzés küldése
További információk

Lexie King: Enyém lesz a szíved

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...
Megjegyzés küldése
További információk

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...
Megjegyzés küldése
További információk