Ali Hazelwood: A szerelem képlete

💜Ali Hazelwood: A szerelem képlete💜

Vegyes érzelmekkel hajtottam be a könyvet. Előre leszögezném, hogy a célközönségnek TÖKÉLETES (csupa nagybetűvel) ez a kötet.

Klisés, valóban, azonban ezek a klisék dobják fel. Manapság felmerül a kérdés, hogyan lehet olyan történetet alkotni, ami nem közhelyes. Sehogy. Minden klisés, csak az írón múlik, hogyan csomagolja. Mondjuk, hogy az írónő itt egész jól csomagolta.

Annak ellenére is, hogy utálom, amikor a karakterek megjegyzik, hogy ez nem egy film/könyv. Dehogynem, különben miért olvasnánk. Nyilvánvalóan ilyen a valóságban is van, én is szoktuk mondogatni, de akkor is zavarónak találtam.

A közhelyek elfogadásának és szeretetének ellenére is túlságosan vaknak tűnt Olive. Természetes, hogy a helyzetben az ember egy kicsit, ha nem is direkt, de nem látja a fától az erdőt. Tapasztalat, olvasási élmény, filmek, anekdoták a szülőktől; nagyon sok minden bizonyítja. De van egy határ, amin szerintem Olive itt átlépett egy kissé. Nem feltétlenül probléma ez, vagy olyan, ami másnak is böki a szemét.

Olive ettől függetlenül rettentően szerethető figura.

Adam, mint nagyjából az össze rom-com férfi főszereplő, megvet kilóra. Imádom az “A” betűvel kezdődő férfi neveket, szóval már eleve plusz ponttal indult.

Adam a törődés, védelmezés, empátia, lojalitás mintaképe. Kedvenc jelenetem tőle, amikor rájön az események okára, és azt mondja: ”Ő volt az.”

Fangörcs és minden további mellékhatás következett egy-két percen belül.

Olvastam már itt-ott, hogy fanfictionnek indult eredetileg a történet, és egyes részelknél feltűnt ez, ami nagy mosolyt csalt az arcomra, habár nem vagyok oda a Star Warsért. Amilyen nagy lelkesedéssel próbálta megszerettetni velem az apukám, annyira nem sikerült neki.

Külön hangulatot ad a sok szakkifejezés, amit az írónő használ, és hogy beleépíti a mindennapjaikba.

Összességében ez a könyv tökéletes a romantika rajongóknak a hibáival és a szépségeivel együtt. 

IDÉZETEK

"– Azt hiszem, valahol útközben elfelejtettem, hogy vagyok valami. Elfelejtettem saját magam."

"– Mit mondok neked mindig?

– Hogy „ne tedd rossz helyre a többcsatornás pipettát”?

– A másik.

Olive felsóhajtott.

– „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi.”"

– Ha lehet még jobban. Mert benned nincs semmi középszerű."

"Nyugodtan szerelembe eshetsz: valaki majd elkap."