Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra.
Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást!
Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése.
Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes.
Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is elképzeli, milyenek lesznek idősen a karakterek, akikről olvasunk? Én például sosem gondoltam még bele, vajon egymás mellett öregszenek-e meg a könyvszereplők, akikről olvastam.
Lexie könyveiben az a jó, hogyha a karakter rossz volt, azt nem változtatja meg feltétlenül a szerelem, nem teszi mássá. A személyisége ugyanúgy megmarad. Akárcsak Troy. Hát ő nem változott meg és pont ezért olyan csodálatos a karaktere. Ritka rossz dolgokat tett, ez tény, de és? Végig hű maradt önmagához és végül is, rá lehet aggatni, hogy a jó ügy érdekében tette.
Lexington és Svetlana szerelme végig ott volt a levegőben, minden egyes pillanatban éreztem a feszültséget és hatalmas taps, amiért ilyen szépen felépítette az írónő.
Bátran ajánlom a könyvet!
Köszönöm szépen a lehetőséget, Lexie King!
IDÉZETEK
"Tedd meg, bánd meg, mielőtt megbánnád, hogy nem tetted meg!"
"Egy olyan világba kényszerültem, ahova sosem akartam, és egy olyan férjet kaptam, aki gyűlöl."
"A szerelemnek ebben a világban ára van. Súlyos ára. Mind megfizettük."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése