Ugrás a fő tartalomra

Dobos Boglárka: Lelked darabkái



💜Dobos Boglárka: Lelked darabkái💜

Iszonyatosan örülök, hogy én kezdhetem meg ezt a tourt. Bogi, nagyon büszke vagyok rád! Rengeteget fejlődtél, mióta ismerlek, és hálás vagyok, hogy a tanúja lehetek!


Teljesen más úgy olvasni egy ilyen verseskötetet, hogy sacc/kb tudom, mi történt. Teljesen más az élmény, teljesen más hatást ér el, és jobban le is ül.

Beszélgettünk mi, de úgy érzem nem eleget, mert nem tudtam elvenni a fájdalmadat, amit sajnálok.

Örülök, hogy kiírtál magadból mindent. Örülök, mert így másnak is segíthetsz, ráadásul élvezettel lehet olvasni a soraidat. Ez van. Fájdalomból születnek a legjobb szövegek. Megéri szarul lenni. Ilyen ez a showbiznisz.😆


Nem rímel mindenhol, de nem is kell. Ennek a kötetnek nagy hatása van anélkül is. Amikor olvastam, olyan érzésem volt, mintha valami a mellkasomra telepedett volna. Iszonyat rossz volt. Ezért tudom, hogy nagyon jó, amit írtál.


Az esztétikus szerkesztés és az illusztrációk csak hab a tortán. A sorok a lelket, a képek a szemet gyönyörködtetik. Egyszerű, szép, sokat mondó, tehát Bogis.💜


Gratulálok, köszönöm, hogy olvashattam, bétázhattam, és melletted lehetek!

Tarolj le mindent, Bogi!

Ide veled, showbiznisz!😆💜

IDÉZET

"Nem szabad a múltban ragadni, mégis valami nem hagy nyugodni...

Hogyan tudtál ennyi ideig álarcot viselni?" 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Writing

  Mivel novemberben jelenik meg a negyedik novellám, arra gondoltam, most már indítok egy írói oldalt instán (vengert_laura_irkal), hátha nyakon csapja a lelkesedésemet, és egy éven belül a regényemet is befejezem. Mire számíthatnak, akik követnek? 💜Lila posztokra 💜Idézetekre novellákból és a készülő regényemből 💜Lejátszási listákra, éppen favorit számokra 💜Sztorikban kérdezz-feleletekre, játékokra 💜Jó esetben pozitív hírekre Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában támogatja a hobbimat, köztük Boginak, aki nélkül ez az oldal évtizedekig nem készül el és izgatottan várom, hogy befejezze a regényét. Kéz és lábtörést minden szárnyát próbálgató írópalántának!

Lexie King: Enyém lesz a szíved

 💜 Lexie King: Enyém lesz a szíved 💜 Okké. Ez a könyv most teljesen más volt és mégis ugyanaz. Szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Annyira imádtam az évődést! Azt, hogy szépen lassan építették és pusztították egymást! Igaz, néhol kicsit húzgáltam a számat, amiért Svetlana újra és újra visszament Lexingtonhoz, naivan reménykedve. De tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valóban ilyen az ember habitusa, szóval még bőven elfogadható mértéken belül esett Svetlana reménykedése. Iszonyatosan örültem annak, hogy az írónő szépen lassan építette fel a kapcsolatukat, nem kapkodta el. Amikor már 200 valahanyadik oldalnál jártam, és még mindig nem feküdtek le egymással, csak pislogtam és néma tapsvihart rendeztem a fejemben. Mert a feszültség végig ott volt és nekik erre volt szükségük. A történetük így lett teljes. Megmosolyogtam a jeleneteket, amikor feltűntek a régi szereplők. Nosztalgikus volt róluk olvasni és egyben ijesztő is. Mármint van itt olyan, aki azt is ...

M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

💜 M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei💜 M. L. Eperke könyvével már sokszor találkoztam, és a rajzolt borítója miatt figyeltem fel rá igazából. Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megkaphattam recenziós példányként! A rajzok nem csak a borítón díszelegnek, de magában a könyvben is akad pár illusztráció, amik egész oldalakat foglalnak el. Egyrészt gyönyörűek, másrészt megteremtenek egyfajta hangulatot. Mivel sosem olvasom el a fülszöveget, most sem tudtam, mire számítsak. Hogy mit kaptam? Egy csodás ifjúsági regényt! A nyitójelenet, amikor először találkozik a nagybátyjával, Rolanddal, az új gyámjával, nagyon megtetszett. Egyrészt kaptunk egy nagy adag ismertetőt Amelia személyiségéből, másrészt mindig is érdekelt a nevelőszülős téma egy barátom miatt, aki hasonlókat él át (nyilván nem a természetfeletti témában). Roland nem lett a szívem csücske. Az elejétől fogva sanda szemmel pillantottam rá, amikor még nem is tudtam hova tenni a nemtetszésemet. Amélia az új otthon...